Részletek

Írta: Renczes Attila

• Versek

Aggályok vándora

Vándor, a sötétben melyik csillag fényét követed?

Fagyos éjszakákon át milyen tábor tüze nyújt néked meleget?

Perzselő nap alatt haladva kinek a vize oltja szomjúságodat?

Hol az az ország, mely hazátlanként téged befogad?

Kémleled az eget, de a fény te vagy magad,

Te világítod be a kanyargó ösvényt, a poros utadat.

Ott nyugszik benned a legperzselőbb tűz hatalma,

Zord sarki hidegben a te szíved ereje másoknak oltalma.

Kutak után kutatva sem fog kiszáradni a tested,

Folyóhoz vezet egy hang, az áramlat a vezéred.

Amikor az árnyak erdejében eltévedsz reménytelenül,

A belső iránytűd a haza hívó szavával újra egyesül.

2021.12.15.

-Renczes Attila-

Részletek

Írta: Renczes Attila

• Versek

Csalódás és megbocsájtás

Forgószél hozta elém a bálványt, 

Csodáltam, mint gyermek a szivárványt. 

Hősként tekintettem seregére, 

Végül kezemen száradt meg vére. 

Hittem benne és követtem vakon, 

Elhagytam flottáját tutajokon. 

Cézárként élt, de nem sokat adott, 

Brutus lettem, tőlem szúrást kapott. 

Együtt kezdtük el a világhóditást, 

De meguntam a csőszt, s kerestem mást. 

Nem akartam hazug hangya lenni, 

Koncra váró eb. Ne mondja senki! 

Ő tett engem a szirtek urává, 

Koszos árnyemberből daliává. 

Nagy stratéga volt, vezérnek használt, 

Később észre sem vette, elkaszált. 

Mint orkán tépte le a cserpeket, 

Vitorlámból kifogta a szelet. 

Spartacus serege jókor jött meg, 

Gyűlölködve lázadt fel a tömeg.

Csatlakoztam, szorított a bilincs, 

Ma zsebemben van hajából egy tincs. 

Bár boromba gyakran mérget töltött, 

Szánalom az, mi belém költözött.

2006

-Renczes Attila-

Részletek

Írta: Renczes Attila

• Versek

Tintafolt

Papíromon ébredt tudatára

egy kíváncsi tintafolt,

Egy kövér kékes paca,

mely elszabadult, s szétfolyt.

A tollam hegyéből cseppent alá

az örökítés mestere,

Meglódult világgá,

hogy sebtében árnyalja be

a fehér mezőt sötétre.

Terjeszkedésében

önmagam becsvágyó képét látom,

Ahogy a talicskát a hegygerincen

erőmnek teljében felfelé tolom.

Adok bele apait-anyait,

mert ki, ha nem én,

 jut fel a viharban is a tetőre?

Mások ékszereivel megpakolva

magamban elmerengve.

A hűség és lojalitás ostorával csapkodják

 a beállt hátamat,

Mások furikjában a lelkem úgy hal meg,

ahogy szárad a tinta áradat.  

2022.01.17.

-Renczes Attila-

Részletek

Írta: Renczes Attila

• Versek

Távoli hazám angyalai

Óvjatok meg távoli hazám angyalai,
Ne hagyjátok fejem árnyékban gubbasztani.
Boruljatok rám mítoszt teremtő erővel,
Hazavágyom, de ifjú szívem még menetel.

Segítségem csak a bűn elleni szövetség,
Isteni akarat lelkemben a kezdet, s vég.
Vérszemet kapva nézek egy darabka földet,
Temetem, s feltámasztom az álmos gyermeket.

Vérpadra visz a parlagon heverő emlék,
A végállomás nem létező híg jövőkép.
Számolom a napokat, órákat, perceket,
Várom már, hogy csókkal szíven érinthesselek.

Akarlak, úgy ahogy férfi akarhat egy nőt,
Testben és lélekben egy tündéri megmentőt.
Csodával bír a tűzben jeges hősi halott,
Távoli hazám angyalai vágyom utánatok.

2006

-Renczes Attila-