- Részletek
- Írta: Renczes Attila
- Részletek
- Írta: Renczes Attila
Aggályok vándora
Vándor, a sötétben melyik csillag fényét követed?
Fagyos éjszakákon át milyen tábor tüze nyújt néked meleget?
Perzselő nap alatt haladva kinek a vize oltja szomjúságodat?
Hol az az ország, mely hazátlanként téged befogad?
Kémleled az eget, de a fény te vagy magad,
Te világítod be a kanyargó ösvényt, a poros utadat.
Ott nyugszik benned a legperzselőbb tűz hatalma,
Zord sarki hidegben a te szíved ereje másoknak oltalma.
Kutak után kutatva sem fog kiszáradni a tested,
Folyóhoz vezet egy hang, az áramlat a vezéred.
Amikor az árnyak erdejében eltévedsz reménytelenül,
A belső iránytűd a haza hívó szavával újra egyesül.
2021.12.15.
-Renczes Attila-
- Részletek
- Írta: Renczes Attila
Csalódás és megbocsájtás
Forgószél hozta elém a bálványt,
Csodáltam, mint gyermek a szivárványt.
Hősként tekintettem seregére,
Végül kezemen száradt meg vére.
Hittem benne és követtem vakon,
Elhagytam flottáját tutajokon.
Cézárként élt, de nem sokat adott,
Brutus lettem, tőlem szúrást kapott.
Együtt kezdtük el a világhóditást,
De meguntam a csőszt, s kerestem mást.
Nem akartam hazug hangya lenni,
Koncra váró eb. Ne mondja senki!
Ő tett engem a szirtek urává,
Koszos árnyemberből daliává.
Nagy stratéga volt, vezérnek használt,
Később észre sem vette, elkaszált.
Mint orkán tépte le a cserpeket,
Vitorlámból kifogta a szelet.
Spartacus serege jókor jött meg,
Gyűlölködve lázadt fel a tömeg.
Csatlakoztam, szorított a bilincs,
Ma zsebemben van hajából egy tincs.
Bár boromba gyakran mérget töltött,
Szánalom az, mi belém költözött.
2006
-Renczes Attila-
- Részletek
- Írta: Renczes Attila
Tintafolt
Papíromon ébredt tudatára
egy kíváncsi tintafolt,
Egy kövér kékes paca,
mely elszabadult, s szétfolyt.
A tollam hegyéből cseppent alá
az örökítés mestere,
Meglódult világgá,
hogy sebtében árnyalja be
a fehér mezőt sötétre.
Terjeszkedésében
önmagam becsvágyó képét látom,
Ahogy a talicskát a hegygerincen
erőmnek teljében felfelé tolom.
Adok bele apait-anyait,
mert ki, ha nem én,
jut fel a viharban is a tetőre?
Mások ékszereivel megpakolva
magamban elmerengve.
A hűség és lojalitás ostorával csapkodják
a beállt hátamat,
Mások furikjában a lelkem úgy hal meg,
ahogy szárad a tinta áradat.
2022.01.17.
-Renczes Attila-
- Részletek
- Írta: Renczes Attila
Távoli hazám angyalai
Óvjatok meg távoli hazám angyalai,
Ne hagyjátok fejem árnyékban gubbasztani.
Boruljatok rám mítoszt teremtő erővel,
Hazavágyom, de ifjú szívem még menetel.
Segítségem csak a bűn elleni szövetség,
Isteni akarat lelkemben a kezdet, s vég.
Vérszemet kapva nézek egy darabka földet,
Temetem, s feltámasztom az álmos gyermeket.
Vérpadra visz a parlagon heverő emlék,
A végállomás nem létező híg jövőkép.
Számolom a napokat, órákat, perceket,
Várom már, hogy csókkal szíven érinthesselek.
Akarlak, úgy ahogy férfi akarhat egy nőt,
Testben és lélekben egy tündéri megmentőt.
Csodával bír a tűzben jeges hősi halott,
Távoli hazám angyalai vágyom utánatok.
2006
-Renczes Attila-