- Részletek
- Írta: Renczes Attila
- Találatok: 465
Egy versben mindenem
Itt fekszel mellettem, mégis üres az ágy,
Benned halott az érzés, bennem ég a vágy.
Álmatlan magányomban fülembe suttog a holdvilág,
Megváltál tőlem, mint szirmaitól az elszáradó virág.
Már sosem leszel csak az enyém,
Zárt ajtód előtt állva, haldoklik a remény.
Kapaszkodom egy töredezett hajszálban,
Lelkemre licitelnek már az alvilágban.
A gyomrom korog, a szeretet éhsége gyötri,
Egy újabb nap, újabb éjszaka... nem változik semmi.
A testem görcsben, vár a feszület,
Bolyongok az erdőben, én a kivetett.
Elvesztem... egy árnyékvilágban élek,
Sötétség az otthonom, fázom és félek.
Emlékként talán csak ennyi marad belőlem,
Egy sóhaj, egy ölelés... egy versben mindenem.
2018
- Részletek
- Írta: Renczes Attila
- Találatok: 502
- Részletek
- Írta: Renczes Attila
- Találatok: 461
Aggályok vándora
Vándor, a sötétben melyik csillag fényét követed?
Fagyos éjszakákon át milyen tábor tüze nyújt néked meleget?
Perzselő nap alatt haladva kinek a vize oltja szomjúságodat?
Hol az az ország, mely hazátlanként téged befogad?
Kémleled az eget, de a fény te vagy magad,
Te világítod be a kanyargó ösvényt, a poros utadat.
Ott nyugszik benned a legperzselőbb tűz hatalma,
Zord sarki hidegben a te szíved ereje másoknak oltalma.
Kutak után kutatva sem fog kiszáradni a tested,
Folyóhoz vezet egy hang, az áramlat a vezéred.
Amikor az árnyak erdejében eltévedsz reménytelenül,
A belső iránytűd a haza hívó szavával újra egyesül.
2021.12.15.
-Renczes Attila-
- Részletek
- Írta: Renczes Attila
- Találatok: 417
Csalódás és megbocsájtás
Forgószél hozta elém a bálványt,
Csodáltam, mint gyermek a szivárványt.
Hősként tekintettem seregére,
Végül kezemen száradt meg vére.
Hittem benne és követtem vakon,
Elhagytam flottáját tutajokon.
Cézárként élt, de nem sokat adott,
Brutus lettem, tőlem szúrást kapott.
Együtt kezdtük el a világhóditást,
De meguntam a csőszt, s kerestem mást.
Nem akartam hazug hangya lenni,
Koncra váró eb. Ne mondja senki!
Ő tett engem a szirtek urává,
Koszos árnyemberből daliává.
Nagy stratéga volt, vezérnek használt,
Később észre sem vette, elkaszált.
Mint orkán tépte le a cserpeket,
Vitorlámból kifogta a szelet.
Spartacus serege jókor jött meg,
Gyűlölködve lázadt fel a tömeg.
Csatlakoztam, szorított a bilincs,
Ma zsebemben van hajából egy tincs.
Bár boromba gyakran mérget töltött,
Szánalom az, mi belém költözött.
2006
-Renczes Attila-
- Részletek
- Írta: Renczes Attila
- Találatok: 433
Tintafolt
Papíromon ébredt tudatára
egy kíváncsi tintafolt,
Egy kövér kékes paca,
mely elszabadult, s szétfolyt.
A tollam hegyéből cseppent alá
az örökítés mestere,
Meglódult világgá,
hogy sebtében árnyalja be
a fehér mezőt sötétre.
Terjeszkedésében
önmagam becsvágyó képét látom,
Ahogy a talicskát a hegygerincen
erőmnek teljében felfelé tolom.
Adok bele apait-anyait,
mert ki, ha nem én,
jut fel a viharban is a tetőre?
Mások ékszereivel megpakolva
magamban elmerengve.
A hűség és lojalitás ostorával csapkodják
a beállt hátamat,
Mások furikjában a lelkem úgy hal meg,
ahogy szárad a tinta áradat.
2022.01.17.
-Renczes Attila-