- Részletek
- Írta: Renczes Attila
Menekülés
Elmúltak az ütközetek,
Csendes ladikban úszom,
S ha már a vihar közeleg,
Magam egy sarokban meghúzom.
Távolba tekinteni merészség lenne,
A holnap bizonyságát mérlegelni kell,
S amikor a bárányok is az akolba terelődnek,
A farkas elől én sem rejtőzhetem el.
Torkomban gombóc,
Szívemben tétlenség,
Gondolat gondolatot követ,
A mozdulat véres verejték.
Ármányt sejtek,
De semmi sem történik,
A változás bennem,
Egy koporsóban sínylődik.
Húsom húst kíván,
De semmi egyebet,
Élvezetek közt,
Egészen mélyen halni meg.