Rímért kiáltva
Volt idő, amikor cikáztak bennem a gondolatok,
Dőltek a csengő rímek, s a kicifrázott mondatok.
Most mégis elcsendesülni látszik a háborgó elme,
A látszólagos némaság a lelki vívódások rejtelme.
Furcsa az írás, a betűk könnyed folyama gátakon akad fenn,
Mint egy tó az aszályban, tollhegyben a tinta elapad, erőtlen.
Perzselő homokszemeken taposva a kín bennem óhatatlan vágyat szít,
A távolból hívogató délibáb egy csepp vízért is megfeszít.
2022
-Renczes Attila-