Csalódás és megbocsájtás
Forgószél hozta elém a bálványt,
Csodáltam, mint gyermek a szivárványt.
Hősként tekintettem seregére,
Végül kezemen száradt meg vére.
Hittem benne és követtem vakon,
Elhagytam flottáját tutajokon.
Cézárként élt, de nem sokat adott,
Brutus lettem, tőlem szúrást kapott.
Együtt kezdtük el a világhóditást,
De meguntam a csőszt, s kerestem mást.
Nem akartam hazug hangya lenni,
Koncra váró eb. Ne mondja senki!
Ő tett engem a szirtek urává,
Koszos árnyemberből daliává.
Nagy stratéga volt, vezérnek használt,
Később észre sem vette, elkaszált.
Mint orkán tépte le a cserpeket,
Vitorlámból kifogta a szelet.
Spartacus serege jókor jött meg,
Gyűlölködve lázadt fel a tömeg.
Csatlakoztam, szorított a bilincs,
Ma zsebemben van hajából egy tincs.
Bár boromba gyakran mérget töltött,
Szánalom az, mi belém költözött.
2006
-Renczes Attila-