Disznók és a hangya
A disznók között a hangya is csak egy lüktető vérkeringés marad,
Húzza, cipeli mázsás terhét, beledöglik, de a boly nem éhezhet,
Morzsára éhes disznók között a hangya csak, mint vak szolga létezhet.
Gondolat nélkül, alázatosan, érzéketlenül mindent disznókért,
Halálba nem vezethet útja, robotol, mert fontosabb nála a lét,
A disznók fenséges léte, akik a moslékot csámcsogva habzsolják,
Arcodon véres verejték, szívedben üres gyűlölet, egy lyukas zsák,
Valahol hiányt érzel, mit magadévá tettél, zsebedből kivágják,
Álca nélkül, szemedbe nevetve az apró hangya testét zabálják.
De nem akarjuk észrevenni, tudatosítani, minket tipornak,
Nem látjuk meg, hogy mi is hangyát áldozunk a bennünk élő disznóknak.
- Renczes Attila -