Aggályok vándora
Vándor, a sötétben melyik csillag fényét követed?
Fagyos éjszakákon át milyen tábor tüze nyújt néked meleget?
Perzselő nap alatt haladva kinek a vize oltja szomjúságodat?
Hol az az ország, mely hazátlanként téged befogad?
Kémleled az eget, de a fény te vagy magad,
Te világítod be a kanyargó ösvényt, a poros utadat.
Ott nyugszik benned a legperzselőbb tűz hatalma,
Zord sarki hidegben a te szíved ereje másoknak oltalma.
Kutak után kutatva sem fog kiszáradni a tested,
Folyóhoz vezet egy hang, az áramlat a vezéred.
Amikor az árnyak erdejében eltévedsz reménytelenül,
A belső iránytűd a haza hívó szavával újra egyesül.
2021.12.15.
-Renczes Attila-