Démonokkal zsugázom
Kerekasztal előttem,
Démonok ülik körül.
Átjár a félelem,
Látom, mindegyik örül.
Halomban a zsetonok,
Középen egy pakli kártya.
A lelkem most a tét,
Kietlen sötétség várja.
Viseltes bebarnult lapok,
Mindegyiken idegen az ábra.
Keverés után ötöt kapok,
Indulhat a játszma.
Nem jó a lapok járása,
A vesztembe rohanok.
Kedélyemet még jobban aláássa,
Ahogy fogynak a zsetonok.
A játék képe nem változik,
A démonok fölém kerekednek.
Az utolsó öt blatt osztódik,
Szemeim a lapokra merednek.
Bennük van minden reményem,
S a lehetetlent meglépem.
A stratégiám átgondolom,
Mindent vagy semmit bemondom.
Már a markukban érzik a lelkemet a démonok,
De az utolsó lapommal végre tarolok.
Egy táltosok erejével megáldott figura tesz rendet,
Lovával a félelmetes fejedelem megérkezett.
Menekülésre készen a három sötét lélek,
A vezér markáns üzenete porrá zúza őket.
Harsog a kártyalap, fény vetül az asztalra:
Én vagyok Attila, az Isten ostora!
2021. november
-Renczes Attila-