Távoli hazám angyalai
Óvjatok meg távoli hazám angyalai,
Ne hagyjátok fejem árnyékban gubbasztani.
Boruljatok rám mítoszt teremtő erővel,
Hazavágyom, de ifjú szívem még menetel.
Segítségem csak a bűn elleni szövetség,
Isteni akarat lelkemben a kezdet, s vég.
Vérszemet kapva nézek egy darabka földet,
Temetem, s feltámasztom az álmos gyermeket.
Vérpadra visz a parlagon heverő emlék,
A végállomás nem létező híg jövőkép.
Számolom a napokat, órákat, perceket,
Várom már, hogy csókkal szíven érinthesselek.
Akarlak, úgy ahogy férfi akarhat egy nőt,
Testben és lélekben egy tündéri megmentőt.
Csodával bír a tűzben jeges hősi halott,
Távoli hazám angyalai vágyom utánatok.
2006
-Renczes Attila-