Egy versben mindenem
Itt fekszel mellettem, mégis üres az ágy,
Benned halott az érzés, bennem ég a vágy.
Álmatlan magányomban fülembe suttog a holdvilág,
Megváltál tőlem, mint szirmaitól az elszáradó virág.
Már sosem leszel csak az enyém,
Zárt ajtód előtt állva, haldoklik a remény.
Kapaszkodom egy töredezett hajszálban,
Lelkemre licitelnek már az alvilágban.
A gyomrom korog, a szeretet éhsége gyötri,
Egy újabb nap, újabb éjszaka... nem változik semmi.
A testem görcsben, vár a feszület,
Bolyongok az erdőben, én a kivetett.
Elvesztem... egy árnyékvilágban élek,
Sötétség az otthonom, fázom és félek.
Emlékként talán csak ennyi marad belőlem,
Egy sóhaj, egy ölelés... egy versben mindenem.
2018