Láncra verve
Kín vágtat bennem
megbokrosodott sötét lovon,
éjszakánként elnyel az ágy,
mégsem álmodom.
Fagyos lelkek táborában
sátrat ver a csend,
zajos belsőm szélt kavar,
szótlanságom szent.
Tollal ír a pirkadat
ihletet a papírra,
pár sorban az inszomnia,
láncra vernek újra.
Börcs, 2023.03.02.