Csak a pénzem kell?!

Hold barátom éji lámpás,
Ködbe burkolt szürke varázs,
Hűen őrzi titkaimat,
Meghallgatja bánatomat.

Messzire száll most bús sóhajom,
Vágyam őrzi nagyhatalom,
Hold barátom fény és árnyék,
Égi áldás, gyóntatószék.

A hordáimat megvetem,
Bizalmamat elvesztettem,
Kincseimet feláldoztam,
Kínok között hánykolódtam.

Vitéz most a csaló vagyon,
Vonzó ármány, birodalom,
Női szeszély, csábos hajsza,
Folyó lesz a patak harca.

Megbéklyóznak tüzes vassal,
Eltemetnek majd tavasszal,
Csak azért sem bólogatom,
Életem a hű ikonom.

Test és vér együtt palota,
Mérgezhet az arany szaga,
Fogaim összeszorítom,
Vigyáz reám őrangyalom.

Zavaros már a tekintet,
Rám tették a bilincseket,
Ősi bűbáj, nőstény átok,
Szerelmet nem kiálthatok.

Vihar lett a holdragyogás,
Veszélyes a tornyosulás,
Az anyag ravasz pokol,
Bégető tömeges akol.

És ha majd a sírba tesznek,
Mit vágtok rá fakeresztet?!
Pénz a márványra elfogyott,
Lelketekben nem hagy nyomot.

-Renczes Attila-