Abszintzöld boríték
Jack a temetőben ébred egy frissen ásott sírgödörben. Mozdulni sem bír, a teste remeg a hűvös verem mélyén. Elméjén viharként száguldanak át az elmúlt nap történései miközben a felette komótosan tovaúszó lélekszürke felhőkre mered. Kérdések zuhatagán át próbálja a megfelelő irányba terelni lelkének elkorhadt csónakját. Míg a gondolatai egyik sziklától a másikig csapódnak, a sírgödör pereméről cipóméretű hantok gördülnek a mélybe és kijózanítóan repednek ketté a homlokán.
– Van…, van ott valaki? – kérdezi Jack hangszálait kímélve.
Válasz nem érkezik csak újabb földdarabok gurulnak alá.
– Van ott valaki? Kérem, feleljen! – Erősödő hangjában érezhető, ahogy szívében félreverik a harangot.
A gödör keleti szegletébe egy ásó csapódik a földbe, robajával kettéhasítva a hallgatag teret. Mellette egy elmosódott szürke árny jelenik meg. Jack párás tekintete az élesség belövésével folytat küzdelmet, s mikor végre összeállnak a vizuális tér mozaikdarabkái, szívének mozdonyszerű zakatolása mellékvágányra szalad. A lény egy élethűen megalkotott Jack álarcban tekint le rá.
– Kicsoda Ön? És miért viseli az arcomat? – teszi fel a kérdést a sokktól megjózanodott Jack.
– Szerinted ezek a legfontosabb kérdések jelenleg? Vagy inkább felteszed a megfelelő kérdéseket, még mielőtt eltemetnélek? – A démoni alak nem ad ki hangot, opálkék hidegfényű szemével egyenesen Jack elméjébe karistolja kérdését.
– El akar temetni? De hiszen még élek! – Jack kétségbeesett kiáltása a pokol padlójának alját súrolja, miközben egy ásónyi földet dobnak rá.
– Rendben, rendben, kérem várjon! – próbál időt nyerni Jack és lecsendesíteni elméjének viharát.
– Miért akar a túlvilágra küldeni? – teszi fel a kérdést Jack abban bízva, hogy az eltemetésének folyamata abbamarad.
– Nem akarom a halálodat Jack – suttogja a lidérc –, sőt azt akarom, hogy életben maradj és szenvedd meg a harcod.
– Akkor mit keresek egy gödör mélyén és miért akar élve eltemetni? – bátorodik meg Jack.
– Nem én hoztalak ide és a gödröt sem én ástam ki, csak bevégzem azt, amiért küldtek – válaszolja a démon.
– Miért, ki küldte? – értetlenkedik Jack, de az entitás néma marad, s bőszen kezdi el lapátolni a sötétség fekete anyagát.
– Válaszoljon! Ki küldte? – Jackben megfeszül a harag, mely ordításra készteti. – Válaszoljon!
Mindeközben könnyei patakká duzzadnak, és feje alatt sártengerré mosódnak össze. Emlékei normandiai partraszállást végeznek és tűz alá vonják a jelen pillanat tehetetlen lövészárkait. Csupán egyetlen hang rántja vissza a dermesztő valóságba:
– Jack! Hallasz még Jack? Feladod Jack? – Az árnyember élcelődő szavai, mint a csalán levelei hólyagosítják Jack önbecsülését, akinek már az arcán is ott pihen a megforgatott talaj.
A nyughely percek alatt színültig telik, de Jack továbbra sem találja az elméje falának lepattogott csempedarabkáit. Megmustrálták az első kéziratát és boncmesteri precizitással távolították el belőle a már működésképtelen szerveket. Talán fel kellene hagynia az írással és édesapjára hallgatni. Arra az emberre, akire felnézett fáradhatatlan munkabírása okán, aki minden este a kimerültségtől horkolta omladozóvá a lakásának falait. A munkától megkérgesedett tenyerének karcoló simítását most is az arcán érezte, mégis szavai gravírozták mélyebbre a mondanivalójukat szívébe:
– Csinálj fiam valami célszerűbbet, legyen szakmád! – Apjának az üzenete lényegében mindig ugyanaz volt, szolgáld a rendszert és légy hasznára másoknak.
Jackben az írás vágyának érzete szüntelen adott, őszinte felelete életre kelti a pillanatot. Sziklaszirtként elhantolt teste elereszti merevségét, kaparni kezd, elengedi az árnyékvilágot és elindul a fények országa felé. A felszínre érve az első szippantásnyi ájer újjászületést pumpál a tüdejébe, ereiben a vörösvérsejtek az Internacionálé dalára mozgósítják magukat.
Fejéről lerázza a földet, megtörli a szemét, viszont az első képkockákra nincs felkészülve. Elképedve látja, ahogy a sír mellett a démon hátával az ásó nyelének van dőlve. Szeméből lassacskán párolog el az opálkék fény. Most látja csak igazán, hogy a lény teste szinte áttetsző, visszaveri és megtöri a körülötte lévő temetői közeget. Élettelennek tűnik.
Jack a mélyedésből kikászálódva közelebbről is szemügyre akarja venni a fura szerzetet. Négykézláb araszol feléje, amikor megpillant mellette egy abszintzöld borítékot, melyen csak annyi áll: „Jack részére”.
Gyermeki izgalommal nyúl a borítékban pihenő levélért, melyről egy rövid üzenet köszön vissza:
„A kudarc nem győzheti le azt, akinek álmai vannak, fejlődni akar és újra próbálkozik.”
Aláírás: „Jack”.
2023.01.03.