Biztosan tekintettél már elgondolkodva egy tenger vagy akár egy folyó
partján ülve az előtted elhaladó pompázatos szállodahajókra. Az is lehet,
hogy már dolgoztál hajón, vagy ami még jobb: utasként élvezted az úszó
monstrumok szolgáltatásait.
Érdekel, miről szól a hajózás az ott dolgozóknak? Karrierről? Kalandról?
Az utazás iránti vágyról? …vagy a feszített munkaórákról, az alvási
nehézségekről, a hajón szövődő néha életre szóló barátságokról, szerelmekről,
a multikulturális kihívásokról, az összetartozásról vagy éppen a
széthúzásról? Ez a könyv választ ad a kérdésekre. A szerző könnyed
elbeszéléséből – melyben nagyon komoly élethelyzeteket, személyes tragédiákat,
sikereket mesél el –, nyerhet az olvasó első kézből betekintést a
folyami hajózás kulisszái mögé.
Nem árul zsákbamacskát, művét a tabuk nélküli történetek és tízéves
hajózási tapasztalat teszi hitelessé.
Laikusok azt gondolhatják: ez egy izgalmas és vidám utazásokkal teli
kalandos élet. Ám a kalandoknak gyakran árnyoldala is van. Az olvasó
azonosulhat a dolgozókkal, átélve mindennapi örömeiket és nehézségeiket,
végig kísérheti a szerző hajós pályafutását a mosogatástól a szállodaigazgató
pozícióig.
Egyedi téma egyedi szemszögből…


„Tucatnyi alkalommal, fogakat csikorgatva őrjöngő gondolatok között
viharoztam fel a tetőre egyetlen elmémet marcangoló kérdéssel… Van értelme?
A dolgok nem úgy működnek, ahogy azt én elterveztem, elmondtam,
megmutattam, begyakoroltattam. Nem tudok ezzel az érzéssel együtt
élni. Hiába való volt minden energiám?
Emészt a keserűség, szívem vágtázó ritmusa szinte belülről veri szét a
díszes koporsóját. Aztán felpillantok az égre, vöröslik előttem a horizont.
A természet mintha csak a felkorbácsolt érzéseim tükörképét akarná az
orrom alá dörgölni a maga ámulatba ejtő színkavalkádjával. Egy kis motorzajjal
keveredve csupán a víz lágy súgását hallom, ahogy a hajó aljához
simulnak. A nap lassan a látóhatár alá ereszkedik és beköszönt a tisztító
sötétség. Elmémről a vörös köd felszáll, újra tudatosul bennem a vágy,
kihívásokra vágytam, ezt kértem, megkaptam. Nekem itt küldetésem van
és azonosulok a szerepem minden egyes pillanatával, képes vagyok újra
és újra felállni.”
- Renczes Attila -